A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása

Nem vagyunk különös anyagból gyúrva mi, emberek: DNS-ünk csak 1,6 százalékban különbözik a közönséges csimpánz és a törpe csimpánz DNS-étől. Ők csak mostanában kezdik megkeserülni ezt a rokonságot, s még jól is jártak, hiszen egy másik kedves rokon, a neandervölgyi ember már negyvenezer évvel ezelőtt megfizetett érte: nem a jégkorszaki hidegétől halt ki, hanem a mi ősünk, a cro-magnoni ember kezétől.
Az igazán és kizárólag emberinek tekintett nyelvnek és művészetnek is vannak állati előfutárai, hiszen komoly műértők véltek értékes műalkotásnak állatok által festett képeket. Más megkülönböztetőnek vélt jegyeinkben - amelyekre már kevésbé lehetünk büszkék - szintén nem állunk távol tőlük: megvan az ősképe a tömeggyilkosságnak, a környezetpusztításnak, sőt, igen áttételesen még a kábítószer-élvezetnek is.
Elkeserítő, hogy az állatok mennyire hasonlítanak az emberre, és viszont. De a velük való nemes vetélkedésben mi, emberek jutottunk el ahhoz a kiváltsághoz, hogy kipusztíthassuk egész környezetünket, növényestül, állatostul, emberfajostul. Diamond a rokonság alapos - és élvezetes - végigtekintése során azt latolgatja ebben a könyvében, hogy vajon van-e még esély észhez térésünkre.